Gátolt orrlégzés esetén alakul ki ez a fajta jellegzetes arckarakter. Jellemzője a hosszúkás arc, az alsó állcsont alulfejlettsége, a felső állcsont szűkülete, rövid felső ajak és szájlégzés. Amennyiben a gátolt orrlégzést sikerül még pubertás kor előtt megszűntetni és a fogszabályozást időben elkezdeni, úgy a kialakult arcforma is bizonyos mértékben korrigálható a megfelelő fogszabályozó készülékekkel.
A felső ajkat és az ínyt, illetve az alsó ajkat és az ínyt összekötő nyálkahártya kettőzet. Legjobban a felső ajak felemelésekor látszódik a két nagymetsző között. Túlzott mérete esetén gátolhatja a fogak résmentes elhelyezkedését, emiatt ilyen esetekben az ajakféken sebészeti beavatkozást végzünk a fogszabályozó készülék felhelyezése előtt vagy után, az elváltozás mértékétől függően. A legtöbb esetben a rés tökéletesen zárható a fogszabályozó kezeléssel.
Köznapi elnevezése a nyúlajak, amely egy olyan fejlődési rendellenesség, ami csak az ajkat érinti. Lehet öröklött vagy szerzett, egy oldali vagy két oldali, részleges vagy teljes. Társulhat szájpadhasadékhoz, de önálló kórképként is jelentkezhet. Jellemzően születés után diagnosztizálják és súlyosságától függően korai, fogszabályozó szakorvost is igénylő kezelés szükséges a teljes rehabilitációhoz.
Ajakzugnak nevezzük azt a területet, ahol a felső és alsó ajkak találkoznak vagy máshogy mondva átfordulnak egymásba a száj szélső, oldalsó területén. Fogszabályozási jelentőségét az adja, hogy akár a fix, akár a kivehető fogszabályozók az első pár napon, héten fokozott nyáltermelődést okoznak. Nappal ezt a nyelések alkalmával el tudjuk távolítani, de éjszaka sokszor ez a nyáltöbblet az ajakzugon keresztül távozik, feláztatva az ajak ezen részét. A felázott bőr elveszíti passzív védelmének jelentős részét, így könnyebben tudnak ott megtelepedni a különböző baktériumok és gombák, amelyek az ajakzug gyulladását és berepedését okozhatják (Az elváltozás latin neve: cheilitis angularis).
Az aktív lemezek olyan klasszikus kivehető fogszabályozók, amelyek a készülék akril részében csavart tartalmaznak, mint aktív elem. Ez a csavar szolgálhat a fogív kereszt- vagy hosszirányú tágítására, de akár egy fog kifelé döntésére is. Egyéb rugók vagy kiegészítők beépítésétől a készülék nem válik a fogszabályozási nevezéktan szerinti aktív készülékké, annak ellenére sem, hogy a csavar nélküli lemezek is képesek lehetnek aktív fogmozgatásra.
Fogszabályozó kezelés közben minden páciensnek különböző időközönként aktiválásra kell járnia. Az aktiválás a fogszabályozó ellenőrzését, állítását jelenti. Ez rögzített fogszabályozó esetén lehet az ívek és a gumik cseréje, de lehet csak egy kontroll is, amikor semmilyen változtatás nem történik a fogszabályozón. Kivehető fogszabályozók esetén ilyenkor történik meg az ívek, rugók újbóli beállítása és szükség esetén a műanyag részek elfúrása, hogy helyet teremtsünk a maradófogak előtöréséhez.
A kivehető funkciós (más néven bimaxilláris) fogszabályozók egyike. Lényegében egy műanyag blokk, ami a fogak belső oldala, illetve a két állcsont között helyezkedik el. A készülék működésének elve, hogy ha a felső fogívre illesztett készülékbe a páciens összeharap, akkor az alsó állcsontot csak az előre meghatározott (általában előre csúsztatott) pozícióba tudja vezetni. Ebben a kényszerhelyzetben a megfeszült izmok megpróbálnák az alsó állcsontot az eredeti pozícióba visszahúzni, azonban ezt az aktivátor típusú fogszabályozó készülék megakadályozza. Az új helyzet az állkapocsízületben változásokat okoz, ezzel stabilizálva az új harapási formát.
Az aligner típusú fogszabályozó készülékek vékony (0.5-0.75mm-es), áttetsző, ebből fakadóan szinte láthatatlan műanyag sínek, melyek egymás után hordandó sorozatot képeznek és 1-2 hetente (kezelés függő) cserélve azokat képesek a fogakat elmozdítani a kívánt pozícióba. Felnőttek esztétikai fogszabályozó kezelése esetén remek eredményeket érhetünk el vele, de fontos betartani a napi 22 órás hordási időt.
Azokban az esetekben, amikor a harapási eltérést az alsó állcsont hátra helyeződése vagy alulfejlettsége okozza, az oki terápia az alsó állcsont előre mozdítása vagy növekedésének serkentése. Ez történhet a növekedés időszakában, funkciós (bimaxillaris) fogszabályozó készülékekkel (mely kivehető), fix fogszabályozóval kombinált elasztikus gumihúzásokkal vagy fix előre haraptatókkal. A növekedés befejeződése után fogszabályozással egybekötött állcsontműtétek állnak a rendelkezésünkre.
Azokban az esetekben, amikor a harapási eltérést az alsó állcsont előre helyeződése vagy túlfejlettsége okozza, az oki terápia az alsó állcsont hátra mozdítása vagy növekedésének gátlása. Ez történhet a növekedés időszakában, funkciós (bimaxillaris) fogszabályozó készülékekkel (mely kivehető), fix fogszabályozóval kombinált elasztikus gumihúzásokkal vagy fogszabályozási mini-lemezekkel kombinált elasztikus gumihúzásokkal. Sajnos sok esetben ez a növekedési irány annyira kifejezett, hogy a konzervatív fogszabályozó kezelésekkel csak időleges eredményeket érhetünk el és a páciens 18 éves kora után állcsontműtéten is át kell essen.
A fogszabályozási terv elkészítésének egyik elengedhetetlen része a fogsorok érintkezésének vizsgálata. Ez történhet szájüregen belül, klinikai vizsgálattal vagy a minták elemzésének segítségével. Mivel a harapási eltérések egyénileg nagy variációt mutatnak, ezért szükség volt az anomáliák könnyen értelmezhető rendszerezésére, melyet Edward H. Angle publikált a XX. század elején. Az általa megfogalmazott kritériumok alapján 3 fő csoport jött létre, melyeket a világ minden táján, mind a mai napig használnak és etalonnak tartanak:
Angle első osztályú harapásról akkor beszélhetünk, ha az alsó és felső állcsont között nincs jelentős helyzeti vagy méretbeli eltérés a tér elülső vagy hátulsó irányába. Ettől függetlenül fogszabályozó kezelésre szükség lehet, hiszen ez nem zárja ki a nyitott- vagy mélyharapás, illetve a keresztharapás meglétét sem.
Angle másodosztályú harapásról akkor beszélhetünk, ha az alsó állcsont hátrahelyezett (vagy alulfejlett) vagy a felső állcsont előre helyezett (vagy túlnövekedett). Bármely esetről is legyen szó, általában mind a négy felső metsző vagy legalább a felső kismetszők előrefelé állnak és jelentős távolság található az alsó, illetve az előrefelé álló felső metszők között. Ezt a fajta harapási eltérést a pubertás kor előtt érdemes fogszabályozó kezeléssel korrigálni, hiszen ekkor még konzervatív fogszabályozó terápiával is tartós eredmény érhető el.
Angle harmadosztályú eltérésről akkor beszélhetünk, ha az alsó állcsont túlfejlett vagy a felső állcsont alulfejlett. Ilyen esetekben sokszor helyet cserélnek a metszőfogak, tehát az alsó metszők előrébb állnak, mint a felsők. Emiatt a klinikai kép miatt nevezzük ezt a fogszabályozási eltérést bulldog harapásnak is. Fontos az ilyen jellegű eltérés mihamarabbi fogszabályozása, mert 13-14 éves kor után szinte lehetetlen az elváltozás konzervatív kezelése.
A nyelv alsó részén található egy nyálkahártya kettőzet, amely a szájfenékhez rögzíti a nyelvet. Magyarul nyelvféknek is hívjuk. Amennyiben a nyelvfék túlzottan rövid, gátolhatja a nyelvet a szabad mozgásban. Ez akár olyan mértékű is lehet, hogy a beszédben, sőt a nyelésben is gondot okozhat. A nyelv túlzott lenövése további, fogszabályozó kezelést szükségessé tevő problémák kialakulásához is vezethet (például keresztharapás), hiszen a nyelv nyugalmi helyzete ilyen esetben nem a szájpad középső részén, hanem a szájfenékhez közelebb helyezkedik el.
A fogszabályozásban csontos rögzülésnek fordítjuk ezt a kifejezést. Ép fogazatban ez nem természetes jelenség, hiszen a fogakat apró szalagok függesztik fel és tartják a csontban, ez a gyökérhártya. Amennyiben ez sérül, az itt lévő sejtek elhalnak és a csontsejtek veszik át a helyüket, ekkor alakul ki tehát a csontos rögzülés. Ilyen esetben a fog elmozdítása fogszabályozó készülékkel lehetetlenné válik, sőt a fog műtéti eltávolítása is nehezített.
Az anti-spee ív egy speciálisan hajlított fogszabályozási ív. Az anti-spee ív célja a mélyharapás korrigálása, azáltal, hogy az alsó metszőfogakat lefelé (elsüllyeszti), a kisőrlőket, illetve az első nagyőrlőt pedig felfelé mozdítja (kiemeli). Olykor a felső fogíven is alkalmazhatjuk ezeket az íveket ugyanilyen funkciót betöltve.
Az arcív a Headgear típusú fogszabályozó készülék azon része, ami összeköti a felső nagyőrlőket a fej- vagy nyakpánttal. Gyakorlatilag egy dupla U alakú fém ív, aminek az egyik fele szájon belül, a másik fele szájon kívül rögzül.
Arcprofil alatt az arc kontúrját értjük oldalról rátekintve. A fogszabályozás szempontjából fontos, hiszen a metszők dőlése befolyásolja az ajkak helyzetét. Előre dőlő metszők csücsöri, befele dőlő metszők beesett ajkakat eredményezhetnek. Ezen túlmenően sokszor az állcsúcs pozícióját is kívánatos megváltoztatni a fogszabályozó kezeléssel.
Aszimmetria a tér minden irányában jelentkezhet az alsó és felső állcsontok között. A leggyakoribb az alsó és felső középvonal eltolódása egymáshoz képest jobbra vagy balra. Ez az eltérés általában harapási rendellenességgel is társul, mely fogszabályozási kezelést igényel.
Invisalign vagy Clear Aligner fogszabályozóval végzett kezelés esetén, bizonyos irányú fogmozgatáshoz attachment felragasztására van szükség. Az attachment egy fogszínű tömőanyagból készült hasáb, melyet fúrás nélkül a fogfelszínre tudunk ragasztani. Ebbe a formába a sín nagyobb erővel tud belekapaszkodni, így segítve a fog mozgatását. A fogszabályozó kezelés után az attachment, a zománc sérülése nélkül eltávolítható egy speciális fúró segítségével.
Álcázó fogszabályozásnak nevezzük azokat a kezeléseket, amikor az állcsontok hibás pozíciója miatt kialakult harapási eltérést foghúzásokkal kombinált fogszabályozással kezeljük. Például, amikor az alulfejlett alsó állcsont miatt a felső metszők túlzottan elöl helyezkednek el az alsókhoz képest, eltávolítunk 2db felső kisőrlőt, majd ezen fogak helyét felhasználva hátramozdítjuk a felső elülső fogakat. Így megszűnik a felső metszők túlharapása. Ezt a fajta kezelést nem nevezhetjük oki terápiának, hiszen nem az alsó állcsontot kezeltük, ami a hiba forrása, hanem a felső fogazatot igazítottuk a hibás alsó állcsonthoz.
Az állcsontnövekedés befejeződése után (ez jelentheti akár a 15-16 éves kort is) az állcsontok méretét vagy helyzetét érintő problémákat kizárólag fogszabályozó készülékkel nem, vagy csak kompromisszumok árán lehet kezelni. Ilyen esetekben, ha szeretnénk a tökéletes harapás mellett az arcesztétikát is javítani, állcsont műtétet vagy műtéteket kell igénybe venni. Ezeket a fogszabályozással összefüggő műtéteket altatásban végzik és körülbelül 2 hetes lábadozással kell számolni. A műtéti elmozdítások szinte teljes szabadságot adnak az arc arányos és esztétikus kialakítására.
A fogszabályozás nem kizárólag a fogak elmozdításáról szól. Egy jó fogszabályozó szakorvos állcsont-ortopédiai kezeléseket is végez, mely alatt az állcsontok hibás pozíciójának, hibás méretének korrigálását értjük általában a növekedés időszakában. A kezelést végezhetjük akár kivehető, akár fix fogszabályozóval is. A növekedés befejeződése után viszont már csak az állcsont műtét általi korrekciójával érhetünk el olyan változásokat, melyeket a növekedési időszakban még fogszabályozó kezeléssel meg lehetett volna oldani. Emiatt fontos tehát sok esetben a fogszabályozás megkezdése még 13-14 éves kor előtt.
A fogszabályozás-állcsontortopédiában előforduló eltérések hátterében állhat a fogak és/vagy az állcsontok rendellenessége. Amennyiben az állcsontok mérete és/vagy helyzete nem megfelelő, fiatal életkorban állcsontortopédiai módszerekkel megkíséreljük azok korrekcióját. Ezen kezeléseknél fontos a megfelelő időzítés, hiszen ha kifutunk abból az aktív növekedési időszakból, amely során hatékonyan javíthatók az állcsonteltérések, vagy nagyfokú, súlyos rendellenesség áll fenn, a konzervatív, műtét nélküli kezelések nem hatékonyak. Ilyen esetekben a fogszabályozó kezelést állcsontműtéttel szükséges kiegészíteni, hiszen csak így tudunk ideális fogérintkezést kialakítani. A műtét velejárója az arcesztétika javulása. Az állcsontműtéteket altatásban végzik, a műtét előtt és után fogszabályozó kezelés szükséges.
Azokban az esetekben, amikor a páciens harapása megfelelő, viszont az állcsúcs mégis túlzottan kifejezett vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan lecsapott, lehetőség van kizárólag az állcsúcs elmozdítására. Ezt a műtétet maxillofacialis sebész végzi altatás közben. Ez a beavatkozás fogszabályozástól függetlenül is elvégeztethető.
A Temporomandibuláris Diszfunkció (TMD) egy sor komplex és kevésbé ismert állapot, melyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgáskorlátozottsága és/vagy e mozgások során az állkapocsízületekben jelentkező rendellenes hangjelenségek (pl. “kattogás”) jellemeznek. Előrehaladott esetekben gyulladásos, vagy degenerativ ízületi elváltozások (artritisz és artrózis) is társulhatnak a kórképhez. Érintett lehet az egyik, vagy mindkét állkapocsízület, és a súlyosságtól függően nehezített lehet a beszéd, rágás, nyelés, mimika, vagy akár a légzés is. Ugyancsak érintettek lehetnek az állkapocsízületi diszfunkció által a rágóizmok is. Ezek társulhatnak az állkapocsízületi problémákhoz, de jelentkezhetnek önállóan is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak. Az állkapocsízületi diszfunkciós panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, a sokízületi gyulladás (poliartritisz), a fibromialgia, alvászavarok, stb. Újabban az állkapocsízületi diszfunkciót az atípusos arcfájdalmak közé sorolják, így a kutatás elsősorban a fájdalom hatásmechanizmusa irányába tolódott el. Fontos tudni azonban, hogy az állkapocsízületi panaszok egy részében a harapással összefüggő eltéréseket is sejtenek, így a fiatalon elvégzett helyes fogszabályozó kezeléssel csökkenthető az állkapocsízületi panaszok kialakulásának esélye.
Az egyetlen, csak szájon kívül alkalmazott, másnéven extraoralis állcsont ortopédiai készülék. Használatával megváltoztatható az alsó állcsont növekedési iránya. Segíthet korrigálni a bulldog harapást, ennek ellenére a nem egységes szakirodalmi adatok miatt napjainkban a használatát javarészt mellőzzük a fogszabályozó kezelések alatt.
„Átlátszó fogszabályzóval nem megoldható?” – merül fel a kérdés szinte minden konzultáció közben. Az esetek legalább felében örömmel válaszolhatom: „De bizony megoldható!” A modern, méreganyag mentes, mégis rugalmas műanyagoknak köszönhetően két évtizede bemutatták a teljesen átlátszó fogszabályzó készülékeket, a digitálisan technológián alapuló Invisalign-t és a gipszminta manipulációt alkalmazó manuális Clear Aligner-t. Természetesen az elmúlt időszakban komoly fejlesztéseken estek át ezek az átlátszó fogszabályzók, ennek köszönhetően az Invisalign már a 7. evolúciós lépcsőnél tart, így ma már gyermekeknek is ajnálható, illetve a Clear Aligner is felzárkózott a teljesen digitális megoldások világába, létrehozva a saját digitális Clear Aligner rendszerét.
És, hogy miben is különböznek egymástól ezek az átlásztó fogszabályzó rendszerek? Az indikációs területeikben. Súlyosabb torlódások, résességek vagy enyhe harapási eltérsek (kis mértékű Angle II vagy Angle III) esetén a legnagyobb múltra visszatekintő, illetve a legmagasabb fejlesztési költsésgeket felmutató Invisalign a megoldás. Közepes torlódások, résességek esetén, melyhez nem társul harapási eltérés, a legjobb ár-érték arányú átlátszó fogszabályozó, a digitális Clear Aligner az ideális választás. Míg kisebb eltérések, esetleg a rögzített fogszabályozás után megjelenő recidíva korrigálására a manuális Clear Aligner a tökéletes megoldás.