Ugrás a tartalomra

Tudástár

A (25) B (12) C (7) D (7) E (10) F (35) G (4) H (12) I (12) J (1) K (9) L (6) M (6) N (6) O (7) P (7) Q (1) R (6) S (5) T (10) U (1) V (2) W (1)
C
Image
Caries rizikó

A caries rizikó meghatározása fontos lehet fogszabályozási kezelések előtt, hiszen a rögzített készülékek nehezíthetik a tökéletes szájhigiénia kialakítását. Magas caries rizikóról beszélünk akkor, ha az alábbi 4 tényezőből legalább 2 jelen van:

  • kettő vagy több aktív szuvasodás
  • már meglévő nagyszámú restauráció
  • magas szénhidrát tartalmú ételek rendszeres fogyasztása
  • csökkent nyálelválasztás.

Ez az intermaxillaris gumihúzás egyik típusa a rögzített fogszabályozók mellett alkalmazható kiegészítő kezeléseknek. Az úgynevezett másodosztályú gumihúzást olyan esetekben alkalmazzuk, amikor az alsó állcsont, illetve fogív hátrahelyezett és szeretnénk előrefelé elmozdítani, egyfelől a megfelelő harapás, másfelől az esztétikus arcporfil kialakítása érdekében. Ilyenkor a gumikarikákat az alsó nagyőrlőkről indítva akasztjuk be a felső szemfogakon lévő rögzített fogszabályozóba. Ez egyfelől húzza előre az alsó fogívet, másfelől enyhén mozdíthatja hátra a felsőt is. A gumihúzásos kezelés abban az esetben lehet sikeres, ha naponta 20-22 órát viseljük. Ellenkező esetben kettős harapás alakulhat ki és a kezelés végén az alsó állcsont mind az előre mozdított, mind az eredeti hátsó pozícióba képes lesz harapni (nem tévesztendő össze azzal, hogy mindenki képes előre tolni az alsó állcsontját). Ez a későbbiekben állkapocsízületi panaszok kialakulását okozhatja.

A Clear Aligner fogszabályozó egy német szabadalom alapján már itthon is gyártott áttetsző, kivehető fogszabályozó készülék. Jellemzője, hogy tökéletesen egyére szabottan, a páciens fogaira gyártják. A páciens elmondása alapján, hogy milyen esztétikai problémákat szeretne megoldani, a készülék kizárólag ezeket a hibákat korrigálja. Nem mozgatja el feleslegesen azokat a fogakat, amik nem zavaróak. Ebben rejlik a Clear Aligner fogszabályozó hatékonysága és gyorsasága!

Image
Costen szindróma

A Costen szindróma, más néven temporomandibuláris Diszfunkció (TMD) avagy craniomandibuláris diszfunkció egy sor komplex és kevésbé ismert állapot, melyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgáskorlátozottsága és/vagy e mozgások során az állkapocsízületekben jelentkező rendellenes hangjelenségek (pl. “kattogás”) jellemeznek. Előrehaladott esetekben gyulladásos, vagy degenerativ ízületi elváltozások (artritisz és artrózis) is társulhatnak a kórképhez. Érintett lehet az egyik, vagy mindkét állkapocsízület, és a súlyosságtól függően nehezített lehet a beszéd, rágás, nyelés, mimika, vagy akár a légzés is. Ugyancsak érintettek lehetnek az állkapocsízületi diszfunkció által a rágóizmok is. Ezek társulhatnak az állkapocsízületi problémákhoz, de jelentkezhetnek önállóan is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak. Az állkapocsízületi diszfunkciós panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, a sokízületi gyulladás (poliartritisz), a fibromialgia, alvászavarok, stb. Újabban az állkapocsízületi diszfunkciót az atípusos arcfájdalmak közé sorolják, így a kutatás elsősorban a fájdalom hatásmechanizmusa irányába tolódott el. Fontos tudni azonban, hogy az állkapocsízületi panaszok egy részében a harapással összefüggő eltéréseket is sejtenek, így a fiatalon elvégzett helyes fogszabályozó kezeléssel csökkenthető az állkapocsízületi panaszok kialakulásának esélye.

A craniomandibuláris, más néven temporomandibuláris diszfunkció (TMD) vagy costen szindróma egy sor komplex és kevésbé ismert állapot, melyet az állkapocsízületben és a környező szövetekben jelentkező fájdalom, az állkapocs mozgáskorlátozottsága és/vagy e mozgások során az állkapocsízületekben jelentkező rendellenes hangjelenségek (pl. “kattogás”) jellemeznek. Előrehaladott esetekben gyulladásos, vagy degenerativ ízületi elváltozások (artritisz és artrózis) is társulhatnak a kórképhez. Érintett lehet az egyik, vagy mindkét állkapocsízület, és a súlyosságtól függően nehezített lehet a beszéd, rágás, nyelés, mimika, vagy akár a légzés is. Ugyancsak érintettek lehetnek az állkapocsízületi diszfunkció által a rágóizmok is. Ezek társulhatnak az állkapocsízületi problémákhoz, de jelentkezhetnek önállóan is. Az ízületi és izompanaszok összemosódhatnak, mivel helyileg egymáshoz közel jelentkeznek és tüneteik is hasonlóak. Az állkapocsízületi diszfunkciós panaszok gyakran kapcsolódhatnak más testrészek fájdalmas panaszaihoz, ami közös eredetre és okokra utal. Ilyen lehetséges társuló kórképek a krónikus fejfájás, a sokízületi gyulladás (poliartritisz), a fibromialgia, alvászavarok, stb. Újabban az állkapocsízületi diszfunkciót az atípusos arcfájdalmak közé sorolják, így a kutatás elsősorban a fájdalom hatásmechanizmusa irányába tolódott el. Fontos tudni azonban, hogy az állkapocsízületi panaszok egy részében a harapással összefüggő eltéréseket is sejtenek, így a fiatalon elvégzett helyes fogszabályozó kezeléssel csökkenthető az állkapocsízületi panaszok kialakulásának esélye.

Ez az intermaxillaris gumihúzás, a rögzített fogszabályozók mellett alkalmazható kiegészítő kezelések egyik típusa. 1 vagy maximum 2 fog keresztharapásának megoldására szolgál. Napi 22 órát kell hordani ezeket a gumikat, de mivel javarészt a hátsó fogakra kell felhelyezni, így nem okoz esztétikai problémát. Általában a felső fogakat az orca irányába, míg az alsó fogakat a nyelv irányába dönti. Ritkábban ennek az ellenkezőjére van szükségünk, de szerencsére a gumik ennek megfelelően is felhelyezhetőek a fogszabályozó készülékre.

Image
Csontérettség

Azokban az esetekben, amikor az állcsontok hibás mérete vagy pozíciója felmerül a fogszabályozó kezelés megkezdésekor, célszerű csontérettség vizsgálatot végezni. Szerencsére speciális beavatkozást nem igényel a biológiai kor meghatározása. A teleröntgen felvételen a csigolyák formájából lehet következtetni arra, hogy az állcsontokban mennyi növekedési potenciál maradt még, amit felhasználhatunk a fogszabályozó kezelés közben.