Ugrás a tartalomra

Tudástár

A (27) B (12) C (7) D (7) E (14) F (38) G (6) H (13) I (14) J (1) K (9) L (10) M (9) N (6) O (8) P (11) Q (1) R (9) S (7) T (10) U (1) V (2) W (1)
R

Fogszabályozó kezelés után az egyik legkellemetlenebb jelenség lehet a recidíva, azaz a fogak visszamozdulása. Ennek több oka is lehet. Egyfelől a kezelés alatt a fogak elmozdulása gyorsabb, mint amihez a szervezet alkalmazkodni tud. Az íny feszülése, illetve az elmozdulás helyén nem tökéletesen kalcifikálódott csont oka lehet a recidívának. Másfelől a kezelés alatt vagy közben nem kezelt rossz szokások, mint például nyelvlökéses nyelés vagy ujjszopás ugyancsak előre vetítik a kiindulási állapot visszaalakulását. Éppen ezek miatt, a fogszabályozó kezelés utáni recidíva elkerülése érdekében nagyon fontos a kivehető retenciós fólia utasítás szerinti hordása. Akár már napi pár óra eltérés is a kijelölt hordási időhöz képest, a fogak elmozdulásához vezethet, amit a fólia képtelen korrigálni, sőt visszahelyezésekor a fólia akár maradandóan deformálódhat is. Emiatt a páciens úgy érzi a fólia a helyén van, valójában mégsem tartja a fogait a fogszabályozó kezeléssel elért pozícióban. Azokban az esetekben, amikor az elért eredmény stabilitása nem megfelelő vagy felmerül a kooperáció hiánya, érdemes a kivehető retenciós fólia mellett fix retenciós drótot is beragasztani a fogak belső oldalára.

A fogak külső felszínén folyamatos demineralizáció és remineralizáció zajlik, a szájüreg pH-jától, a baktériumok mennyiségétől és összetételétől, illetve a mikroorganizmusok tápanyagául szolgáló szénhidrát mennyiségétől függően. A remineralizáció első lépése furcsa mód a demineralizáció, hiszen a tökéletes ép zománcfelszínen nincsen hova beépülnie az ásványi anyagoknak. Ennek megfelelően a szuvasodást okozó baktériumok savas környezetet teremtenek maguk körül, mely elősegíti a zománc ásványianyag vesztését. A zománckristályok ennek hatására elvékonyodnak és körülöttük megnő a távolság, más szóval a felszíne porózussá válik. A porózus felszín transzparenciája csökken, és ha sokáig nem következik be a remineralizáció, akkor megjelennek a white spot léziók (fehér foltok), amelyek a fogszuvasodás első fázisát jelzik. Ideális esetben ez nem történik meg és még ezen foltok megjelenése előtt a demineralizáció átfordul remineralizációba (fogmosások alkalmával vagy étkezések között, ha elég idő telik el két fogás elfogyasztása között). A remineralizáció alkalmával a nyálból vagy egyéb szájhigiénés termékből kalcium, foszfát és fluor ionok rakódnak le a demineralizált területeken és hidroxil- vagy fluorapatitot képeznek. Fontos tudni, hogy a már teljesen eltűnt zománckristályok nem tudnak ezáltal pótlódni, kizárólag a megmaradt, csak méretükben csökkent kristályok tudnak újra nőni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a szuvasodás már üregképződéssel járt, azt az üreget nem tudja a fog saját erőből regenerálni. Ezen túlmenően ki kell hangsúlyozni, hogy azok a kristályok, amelyekbe fluor is beépül (fluorapatit) ellenállóbbá válnak a savakkal szemben, mint az eredeti fogzománc volt. Ebben rejlik a fluoridos fogkrémek jelentősége.

Image
Réses fogazat

Azokban az esetekben, amikor a rendelkezésre álló hely nagyobb, mint a fog vagy fogak szélessége, résesség alakul ki. Ez a fogszabályozási eltérés esztétikai, fonációs és fogápolási nehézséget okozhat. A problémák elkerülése érdekében célszerű akár Clear Aligner fogszabályozóval a réseket bezárni, még a fogközi szuvasodások kialakulása előtt.

Fogszabályozás alatt kifejezett résnyitásra két esetben lehet szükség. Egyfelől akkor, ha egy fog az állcsontban rekedt és a helyét a szájüregben elfoglalták a szomszédos fogak. Másfelől, ha foghúzás következtében a szomszédos fogak részlegesen be tudtak mozdulni az eltávolított fog helyére, ezzel lehetetlenné téve az implantációt vagy a hídpótlás elkészítését. Mint ahogy a részárásnál, úgy a résnyitásnál sincsenek standardizált esetek, minden szituáció más és más, de általánosságban ugyanaz elmondható: az első hónapban 0,5 mm résnyitással, a későbbiekben havonta 0,5 - 1 mm fogmozgással lehet számolni.

A fogszabályozás egyik kiemelt témaköre a fogak között kialakult rések zárása. A részárás mechanikáját nagyban meghatározza a rés mérete, a szomszédos fogak tengelyállása és az, hogy rést melyik oldalról kell bezárni. Könnyen elképzelhető, hogy egy 1 mm-es rés zárása, ahol a szomszédos fogak a réshez képest még picit oldalra is dőlnek, könnyen zárható akár kivehető fogszabályozóval is, úgy, hogy a szomszédos fogakat egymás felé döntjük. Ellenben egy alsó nagyőrlő hiánya, ami 10mm-es rést hagy maga után és feltételezhetően csak a hiány mögötti fogakat szabad előrefelé mozgatni úgy, hogy az a lehető legkevesebbet dőljön előre (sokkal inkább egyenes állásban csússzon be a résbe), már sokkal nagyobb kihívást tartogat. Éppen emiatt minden részárás egyedi, de általánosságban elmondható, hogy az első hónapban körülbelül 0.5mm rés zárható, ezt követően havonta 0.5 mm és 1 mm közötti mozgással lehet számolni.

A fogszabályozásban retenciónak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy vagy több fog az állcsontban rekedt valamilyen nem egyértelmű okból kifolyólag. Tehát a röntgenfelvételt megvizsgálva nem látható semmilyen elváltozás, ami akadályozná az adott fog előtörését. Általában valamilyen gyökérfejlődési vagy tejfoggyökér felszívódási rendellenesség áll a háttérben. Ezekben az esetekben is érdemes lehet a fogat megpróbálni fogszabályozóval beállítani a megfelelő helyre, hiszen egy természetes fog mindig tartósabb és esztétikusabb hatást kelt, mint bármilyen műfog.

Image
rögzített fogszabályozó

A fogszabályozásban a rögzített fogszabályozók alatt a fogak külső, illetve belső felszínére ragasztható bracketteket, illetve a hozzájuk kapcsolódó fogszabályozó íveket értjük. Ezeket a fogszabályozókat több szempont szerint is csoportosíthatjuk, de a két legfontosabb tulajdonságuk, hogy milyen anyagból készültek, illetve, hogy a íveket miként rögzítik. A rögzített fogszabályozók ennek megfelelően lehetnek fém vagy esztétikus készülékek, illetve önligírozóak vagy hagyományos "gumis" rendeszerűek.

A brackettek anyagösszetétele a fogszabályozás végeredményét nem befolyásolják, ugyanolyan tökéletes mosoly alakítható ki bármelyiket is válaszd.

A brackettek ívbefogása, tehát, hogy önligírozó-e a fogszabályozó vagy sem, ugyancsak nem befolyásolja  a végeredményt, elleben súlyos torlódások, résességek vagy foghúzással kombinált kezelések esetén az önligírozó fogszabályzók lerövidíthetik a kezelési időt.

Rossz szokásnak nevezünk a fogszabályozásban minden olyan rögzült viselkedési formát, ami fogszabályozási eltérést okozhat. A leggyakoribb rossz szokások és az általuk okozott eltérések a következőek:

  • Cumizás - nyitott harapás, előredőlő metszők
  • Ujjszopás - nyitott harapás, előredőlő felső metszők, befele dőlő alsó metszők, Angle II-es eltérés, keresztharapás, adenoid arc
  • Nyelvlökéses nyelés - nyitott harapás, előredőlő metszők
  • A nyelv nem megfelelő nyugalmi helyzete (szájfenékhez közel) - keresztharapás
  • Ajakrágás - előredőlő felső metszők
  • Bruxizmus - mélyharapás
  • Szájlégzés - Nyitottharapás, előredőlő alsó és felső metszők, Angle II-es eltérés, adenoid arc

Minden olyan esetben, amikor felmerül valamely rossz szokás hosszas fennállása, fogszabályozó szakorvos megkeresése javasolt.